Halihó :)

Sajnálom, hogy ilyen későn hoztam az új részt, de itt van ! Ezután ígérem egyre izgalmasabb lesz és sűrűbben jelentkezem. Jó olvasást ! 
Puszi :) 

5. fejezet

Második napom Angliában és máris leállok egy szupersztárral. Ez nem vall rám, nagyon nem. Nehéz időszakon vagyok túl, hiszen hónapokat szenvedtem Kristóf nélkül és emellett a munkámmal járó feszültségeket is el kellett viselnem, de talán most vége. Talán újra boldog lehetek. Harry a legjobbkor sétált be az életembe, mégis félek. Félek a csalódástól, mivel tizennyolc éves és gyönyörű lányok százai veszik körül minden nap, ugyanakkor szétcsattanok az örömtől. Nem tehetek róla, hiszen nagyon jól esik, hogy itt van velem és érdeklődik irántam. Pár nappal ezelőtt el sem tudtam volna képzelni, hogy belecsöppenek egy új kapcsolatba, most mégis kialakulófélben vannak a dolgok. 

Elmélkedésem Harry zavarta meg, aki éppen hosszú világosbarna hajam cirógatta.

- Lenne kedved sétálni velem London legszebb helyein ? - kíváncsiskodott angyali mosollyal az arcán. 

- Persze. - válaszoltam azonnal, majd nagy nehezen felemelkedtem öléből. Az egész délutánt egymás megismerésével töltöttük és beszélgettünk, így viszont legnagyobb örömömre a nap további részében is kettesben lehetünk. - Elkészülök és indulhatunk is. - jelentettem ki, majd elindultam az emelet felé. Harry kaján vigyorral az arcán követett, de megfordultam és kezemet mellkasára téve megállítottam. 

- Menni fog egyedül is. - kacagtam. - Várj meg idelent. - simítottam végig az arcán, majd feltipegtem a lépcsőn. 

- Siess. - mondta, majd rám kacsintott és visszasétált a nappaliba. 

Már az egész szoba tele volt ruhákkal, mire megtaláltam, amit akartam. Egy világos felsőnél döntöttem és egy bőrhatású nadrágnál. Enyhe idő volt odakint, ezért a szetthez illő kabátot félrelöktem. Lófarokba kötöttem a hajam, majd megcsináltam a sminkem és tizenöt perc készülődés után lebattyogtam a lépcsőn. Harry tekintetével találtam magam szembe. Csak bámult és mosolygott, én pedig ujjaimat tördelve idegeskedtem. Ahogy mellém sétált, szinte szédültem, majd karjait derekam köré fonta és mélyen a szemembe nézett.

- Készen állsz az első randinkra ? - hangja nyugodt volt és figyelmesen fürkészte az arcomat. 

Mély lélegzetet vettem.

- Igen. - motyogtam és egy kicsit én is elmosolyodtam. 

Gyengéden megfogta kezem, majd maga után húzva indultunk a bejárati ajtó felé. Cara és Niall órákkal ezelőtt elmentek a többiekhez, így a házat üresen hagyva, kezdtük meg utunkat. 

Legalább fél órája sétálhattunk, amikor a Buckingham palota elé értünk. A fények meseszépek voltak és a szám is tátva maradt attól, amit láttam. Este még sosem volt alkalmam bejárni London utcáit, ezért a látvány, egyszerűen elképesztő volt számomra. Szerencsére nem ismert fel minket senki, így felszabadultan sétálhattunk kéz a kézben. 

- Nagyon jó veled lenni. - suttogtam, majd lassítottam lépteimen. A szája sarka arra a bizonyos mosolyra húzódott, amit úgy szerettem. Smaragdzöld szemei örvényként szippantottak be, képtelenség volt nekik ellenállni. Ajkai finoman érintették az enyémet, amik abban a pillanatban megadták magukat. Éreztem, ahogy belepirulok csókunkba. Váratlanul vízcseppeket éreztem meg arcomon, majd egyszerre néztünk fel az égre és vettük észre, hogy az eső eleredt. Ettől még romantikusabbá vált a pillanat. Mindketten elnevettük magunkat, hiszen olyan volt mint egy nyálas film jelenete. 

- Harry fázom. - suttogtam vacogva. 

- Itt a pulóverem, bújj bele gyorsan. - nyújtotta felém a ruhadarabot, majd egy hirtelen mozdulattal magamra húztam. Az illata fantasztikus volt. Mélyen beszívtam, majd hosszú ujjait feltűrtem, hogy kiszabadítsam a kezem. - Haza kéne, hogy vigyelek. Nem szeretném, hogy miattam betegedj meg. - susogta ellágyult hangon. Nem tiltakoztam, mivel tényleg fáztam és eléggé el is fáradtam. Fogtunk egy fekete taxit, elhelyezkedtünk a hátsóülésen és összebújva melegítettük egymást. Feltűnően hamar meg érkeztünk. 

- Bejössz ? - kérdeztem, miután kiszálltunk a járműből. 

- Szerintem a fiúk már várnak, jobb ha megyek. - sóhajtott. 

- Látlak holnap ? - kérdeztem. 

- Persze. Átjöhetnél hozzánk és megismerhetnéd közelebbről is azt a négy dilinyóst. - mondta vigyorogva, mire én csak bólintottam. 

Ott álltunk Cara háza előtt. A villany égett odabent, ezért biztos voltam benne, hogy itthon van. Haboztam, a kezem már a kilincsen volt, de szerettem volna elnyújtani a pillanatot. 

- Hát akkor holnap ! - kellemetlenül kinyitottam az ajtót. 

- Barbara... - megfordultam, ő közben felém hajolt. Pirospozsgás, szép arca alig pár centire volt az enyémtől. Elállt a szívverésem. 

- Aludj jól ! - Lélegzete az arcomat súrolta, és elbódított. Ugyanolyan illata volt, mint a pulcsijának, csak még szédítőbb. Homlokomra egy hosszú puszit nyomott, majd elhúzódott. Megvártam, amíg visszaszáll a taxiba, aztán hallottam, ahogy a motor halkan felpörög. Láttam eltűnni a sötét színű autót a sarok mögött. Csak ekkor ébredtem rá újra, hogy mennyire fázom. Kinyitottam az ajtót, majd boldogan léptem be a meleg házba. 

4. fejezet

Reggel iszonyú fejfájással keltem. Óvatosan kikukucskáltam a szempilláimon keresztül, majd a tört fehér színű plafont kezdtem bámulni. Pontosan tudtam hol vagyok. A saját világos szobámban, a hatalmas ágyamban, amiben éppen keresztbe feküdtem. Első gondolatom az volt, hogy hogyan jutottam el ideáig? Hát persze. Végiggondoltam mindent, ami történt és egyre több dolog jutott eszembe. Keresztül vitt a házon és karjaiban hozott fel a lépcsőn. Harry hozott haza az éjjel, miután... Miután megcsókolt. Hirtelen düh lett úrrá rajtam, de magamra haragudtam, nem rá. Még Kristófon sem tettem magam túl és máris egy 'idegen' karjaiba vetettem magam. Nem vagyok normális. Hogy tehettem ilyet a találkozásunk első napján? Ez lesz a vége, ha olyan sok koktélt iszik az ember, mint én tegnap este. De mégsem foghatom az alkoholra, hiszen valamelyest magamnál voltam, és tudtam mit csinálok. Az a gyönyörű smaragd zöld szempár, az az oka mindennek. Gondolatmenetem az ajtó nyikorgása zavarta meg, így magamra húztam a paplant és alvást imitálva feküdtem mozdulatlanul. Csak remélni mertem, hogy Cara az, majd mikor bebújt mellém a takaró alá, meg is bizonyosodtam róla.
- Jó reggelt álomszuszék. - suttogta mosolyogva.
- Neked is. - válaszoltam, miközben egy hatalmas ásítást próbáltam elnyomni.
- Jobban vagy már? - kérdezte.
- Fogjuk rá. - nevettem el magam, de még az is kimerülten hangzott.
- Nem szeretnél nekem mesélni valamiről, vagy inkább valakiről?  - terelte a témát. - Mi történt közted és a kis göndör fürtös között? - kíváncsiskodott, aminek abban a pillanatban nem nagyon örültem, mivel tudtam, hogy addig nem fog békén hagyni, amíg el nem mondok neki mindent.
- Még itt van? - kérdeztem kíváncsian.
- Nem, nincs itt. Nem akart egyedül  hagyni, de miután hazaértem elment.
- Cara nagyon nagy hülyeséget csináltam. - mondtam, majd fejem a párnába temettem.
- Barbara mi történt ? - sürgetett.
- Megcsókoltam. - motyogtam halkan. Nem hallottam választ, ezért felemeltem a fejem és barátnőmre néztem. Arca kifejezéstelen volt. Nem tudtam mire gondol, majd hirtelen elvigyorodott és sikított egyet.
- Hiszen ez fantasztikus. Ti lesztek a legszebb sztárpár a világon. - mondta izgatottan és lelkendezve.
- Nem Cara. Ez egyáltalán nem fantasztikus. - törökülésbe ültem és kezeimet az arcomba temettem. - Mi nem vagyunk egy pár, és nem is leszünk. Nem tudom mit mondhatnék neki, de minél hamarabb beszélnem kell vele. Ami tegnap történt hiba volt. - magam sem voltam biztos abban amit mondtam, mégis ezt tartottam helyesnek.
- Nem értelek. - válaszolta zavarodottan. - Harry helyes és kedves. Mellette eltudnád felejteni Kristófot és imádni valóak lennétek együtt.
- Ez nem ilyen egyszerű.
Cara a szemét forgatta.
- Akkor tényleg beszélned kell vele. Tudod könnyen lesz szerelmes és nem akarom, hogy összetörd a szívét.
- Rendben. - felsóhajtottam.
- Viszont tudd, hogy én mindenben támogatnálak titeket. - biztatott. - Gondold át.
- Ölelj meg mielőtt lemész! - kérleltem szomorkás hangon. Finoman megszorította vállam, majd lemászott az ágyról és az ajtó felé fordult, hogy aztán megpördüljön és rám nézzen.
- Én mindig itt leszek neked, ezt jegyezd meg. - mosolygott. - Mit szólnál egy kis ínycsiklandozó palacsintához?
- Ismersz. - feleltem vigyorogva. - Gyorsan össze szedem magam, aztán csinálhatjuk. - válaszom hallatán vidáman hagyta el a szobát.
Sikerült átvánszorognom a fürdőszobába, majd azonnal beálltam a tus alá. A hideg vizet nyitottam meg, mert muszáj volt felébrednem, és a forróval, csak annyit értem volna el, hogy állva elalszok. Viszonylag hamar megszokta bőröm a víz hőmérsékletét, ezért élveztem is, ahogy a jéghideg cseppek szánkáznak a testemen.

Miután végeztem, hajam kontyba fogtam és felöltöztem.

Egy sötétkék nadrágot vettem fel és egy zöldes felsőt, amiben itthon is jól tudom magam érezni. Úgy gondoltam, nincs értelme magam kisminkelni, ezért miután kész lettem dübörögve szaladtam le a lépcsőn, egyenesen a konyhába. Cara már elkészítette a palacsintatésztát, így nekem csak annyi dolgom volt, hogy kisüssem őket. Amíg szorgoskodtunk, rengeteget beszéltünk a tegnap estéről. Elmesélte, hogy miről maradtam le, majd mikor Niall felől kérdezősködtem, letudta annyival, hogy csak barátok.
Temérdek mennyiségű finomságot sikerült elkészítenünk, majd a szekrényből kipakoltunk néhány üveg lekvárt és persze az elengedhetetlen nutellát. Úgy döntöttünk, a nappali szőnyegén fogyasztjuk el az ínycsiklandozó édességet, pont mintha piknikeznénk.
- Azt hiszem végem van. - nyögtem ki nagy nehezen, miközben a padlón nyújtózkodtam.
- Ne is mond. Mindjárt kipukkadok.
- Nagy levegő, be és ki.
- Mintha szülni készülnénk. - nevette el magát Cara, majd mondata hallatán és is követtem példáját.
- Nem bírom. Ne nevettess kérlek, hiszen szenvedek. - még egy könnycsepp is kicsordult a szememből. Röhögőgörcsünket a csengő hangja zavarta meg.
- Én biztos, hogy nem kelek fel. - jelentette ki Cara. - Nyitva van. - kiáltotta fülsüketítően.
Halk lépteket hallottunk a bejárati ajtó felől, majd két ismerős alak tűnt fel a nappali küszöbénél. Szívem mintha ki akart volna ugrani a helyéről. Nagyot nyeltem, majd hirtelen zavaromban felültem és erőnek erejével igyekeztem lehiggadni.
- Sziasztok lányok. - köszöntek, majd miután végignéztek rajtunk egyszerre vigyorodtak el.
- Halihó. - üdvözölte őket nagy hangon Cara, míg én szótlanul ültem és reméltem, hogy mindegyikőjük számára láthatatlan vagyok.
- Azt hiszem palacsinta illatot érzek. - szaglászott Niall.
- Igen. - bólogatott Cara. - Talán még maradt pár darab, kértek?
- Még szép. - vágta rá a szöszke fiú, míg a mellette álló Harry szemei engem fürkésztek.
- Én nem kérek köszönöm. - mondta halkan. - Igazából azért jöttünk, hogy megnézzük jól vagytok-e és unatkoztunk is. Nálunk a társaság többi része, még az ágyat nyomja.
- Sok lustaság. - nevetett Cara.
- Akkor most kapok enni vagy nem? - kíváncsiskodott huncutul Niall, majd barátnőmmel együtt indultak a konyha felé.
Ketten maradtunk, én és Harry. Közelebb jött és helyet foglalt mellettem a szőnyegen, amitől gyomrom bukfencezni kezdett.
- Hogy vagy? - kérdezte kedvesen, ezzel megtörve a kettőnk közt lévő csendet.
- Minden rendben. - motyogtam. - Nagyon szépen köszönöm, hogy tegnap haza hoztál és, hogy most is itt vagy. Sokat jelent. - nyögdécseltem nagy nehezen, miközben elpirulva néztem fel rá.
- Jó látni téged. - mondta, miközben arcomat bámulta, majd felsóhajtva érintette meg azt. Ujjai puhán időztek bőrömön.
- Te hogy vagy? - kérdeztem idegeskedve.
Felnevetett.
- Mi az?
- Olyan bűntudatosan festesz, mintha valami bűntényt követtél volna el.
- Bűnösnek is érzem magam. - feleltem, miközben egyenesen szemeibe pillantottam.
- Miért?
- Megcsókoltam valakit, akit nem is szeretek. - válaszoltam fejemet lesütve.
- És tudnád szeretni? - kérdése hallatán kisebb sokkot kaptam. Tudnám-e szeretni? Ez mégis milyen kérdés két nap után? Nem tudom, nem tudok semmit.
- Harry kérlek...
- Egy esélyt megérdemlek nem? - hangja zaklatott volt és égett a vágytól. Az eszem azt súgta, álljak fel és fejezzem be a dolgot itt és most, de a szívemre hallgattam, ami teljesen mást akart. Zavaromban bólintottam egyet. Leheletét egyre közelebb éreztem arcomhoz, és tudtam, hogyha most nem állítom meg, akkor megtörténik a baj. De nem volt erőm hozzá. Túlságosan gyenge voltam, és megadtam magam, megint. Ajkait megéreztem az enyémeken, amik gyengéden csókoltak. Közelebb húzott magához és arcomat tenyerébe fogta. Nem tudtam mire számítsak, de arra biztos nem, hogy ilyen kellemes és tökéletes lesz a második csókunk. Elhúztam fejem, majd hangom suttogóvá halkult, a pillantásom pedig az arcáról lecsúszott a kezemre.
- És most mi lesz? - kérdeztem cérnavékony hangon a könnyeimmel küszködve.
- Barbi, mikor először megláttalak azonnal elindult bennem valami. Azt hiszem, ez olyan első látásra dolog nálam. Tegnap óta te jársz a fejemben és nem bírtam magammal. Sajnálom, ha valamit rosszul csináltam. Remélem nem haragszol. - éreztem, hogy nála ez felér egy vallomással, így egy apró puszit nyomtam a szája sarkába.
- Nem, egyáltalán nem haragszom, de kérlek ne siessük el a dolgokat. Holnap már lehet más lány után kacsingatsz. - gúnyolódtam mosolyogva.
- Shhh -  suttogta, majd átölelte nyakam, én pedig a hátát simogattam...

One Direction - Live While We're Young

Bocsi, hogy még nem az új résszel jövök, de hétvégére egy hosszabbal készülök :) 

Addig is itt a várva várt klip :

http://www.youtube.com/watch?v=AbPED9bisSc&feature=youtu.be 

Én személy szerint imádom, gondolom ti is... meg persze a szomszédaitok is :D 

Puszi minden olvasómnak ! 

3. fejezet

Sziasztok :)
Sajnálom, hogy ez a rész olyan lett amilyen... de az iskola miatt, nincs elég időm az írásra. Ígérem a következő fejezet sokkal-sokkal jobb lesz és a dolgok is elkezdenek majd bonyolódni. Iratkozzatok fel páran és írjatok pozitív és negatív kritikákat egyaránt.
Puszi mindenkinek :) xx


Az autó megállt és Harry ismét igyekezett nekünk kinyitni az ajtót. Magassarkú cipőm halkan koppant az aszfalton, majd mindhárman elindultunk a Funky Buddha nevű szórakozóhely felé. A bejárat előtt rengeteg fotós várt minket, így vakuvillanások százai kísérték minden mozdulatunkat. Tolongtak és kiáltoztak, amitől elég kellemetlenül éreztem magam. Leszegett fejjel tipegtem Cara mellett, majd Harry védelmező kezeit éreztem meg derekamon. Megszeppenve néztem fel rá, mire ő egy biztató mosolyt küldött felém.

Nagy nehezen beértünk, majd a VIP részleg felé vettük az irányt. A One Direction többi tagja és három gyönyörű leányzó már ott ücsörgött az egyik sarokban és amint észre vettek minket, egymás után pattantak fel, hogy köszönhessenek.

- Te Palvin Barbara vagy, ugye ? - kérdezte egy csinos arcú, barna hajú lány.
- Igen, én vagyok. - bólintottam.
- Engem Eleanor-nak hívnak. Nagyon... nagyon szép vagy. - tette hozzá mosolyogva.
- Köszönöm, de te sem panaszkodhatsz. - feleltem vigyorogva, majd közelebb lépett hozzám, hogy két puszival üdvözöljön.
- Gyere bemutatom a többieket. - mondta izgatottan, majd egymás után sorolta a neveket. A fiúké ismerősen csengett, így csak a lányok neveit kellett memorizálnom. Miután azt is megtudtam, hogy ki kivel van együtt és ki szingli, lecsücsültem Cara és az újdonsült barátnőm mellé. Mindenki remekül érezte magát. Talán Louis és Niall kicsit többet ivott a kelleténél, de ettől függetlenül az alkoholos üvegek száma egyre csak nőtt az asztalon. Én igaz nem szoktam inni, most mégis úgy határoztam, kivételt teszek.
A sokadik koktélomat szürcsöltem, mikor a társaság nagy része úgy döntött ideje táncolni. A táncparkett közepére érve, a szerelmesek párba rendeződtek, és láthatólag Cara és Niall is élvezték egymás társaságát, mivel egyre intimebb helyeken simultak egymáshoz. Harry-t rajongó lányok vették körbe, míg körülöttem idegen férfiak sündörögtek.

***

Legalább öt számot táncolhattam végig, mikor megéreztem az alkohol bódító hatását. A fejem sajgott és szédültem is, ezért jobbnak láttam, ha visszamegyek az asztalunkhoz és lepihenek kicsit. Tíz perce feküdhettem teljesen kiütve az egyik bőrülőn, mikor meghallottam, hogy valaki motoszkál körülöttem.

- Jól vagy ? - halk, dallamos hang csendült fel mellettem.
- Nem, nem vagyok jól. - suttogtam hányingerrel küszködve.
- Itt egy kis hideg víz. Hidd el jót fog tenni. - nyújtotta felém a jégkockákkal teli poharat, majd az arcomba lógó tincseket a fülem mögé tűrte.
- Köszönöm Harry. - erőltettem egy halvány mosolyt.
A jeges frissítőtől, kicsit kitisztult a fejem, így megpróbáltam feltápászkodni. Óvatosan ültem fel, attól félve, hogy ebben a kábulatban az asztal alá borulok, de Harry közelebb jött és magához húzott.
- Igazán nincs mit. - szólalt meg alig hallhatóan. Tekintetem a szemei és vonzó ajkai között ingázott. Teljesen össze voltam zavarodva. Arca egyre jobban közeledett, miközben egyik kezével még mindig hajamat simogatta. Megtette az első lépést. Ajkai finoman érintették az enyémet, amik abban a pillanatba megadták magukat. Nem tudtam mit csinálok. Dús hajába túrtam, mire ő bátrabb lett és nyelve az enyémet kereste. Összerezzentem minden egyes érintésétől, a hideg is kirázott és sajnos jó értelemben. Szenvedélyes csókunkat én szakítottam meg azzal, hogy eltoltam magamtól. Most jött el az a pont, amikor nem éreztem helyesnek amit csinálunk.
- Hazavinnél ? - kérleltem zihálva lesütött szemekkel.
- Persze. - nézett rám tétován, majd engedett öleléséből. Felsegített, majd miután össze szedtem magam, kettesben indultunk a kijárat felé.

2. fejezet

A meglepődöttségtől szólni sem tudtam. Ott álltam egyszál semmiben, egy olyan fiú előtt akivel még életemben nem találkoztam. Egyenesen az arcomba nézett, gyönyörű zöld szemének minden bűverejét bevetve. Teljesen megborzongtam. Ahelyett, hogy azonnal beszaladtam volna a szobámba még mindig egy helyben álltam.

- Had mutatkozzam be, a nevem Harry. - szólalt meg ezzel megtörve a kettőnk közt eluralkodó kínos csendet.

-Barbara. - nyújtottam felé megszeppenve egyik kezem, miközben másikkal a törölközőt próbáltam magamon tartani.

Tekintete elkalandozott és a testemről lecsurgó vízcseppeket követte. Fedetlen lábaimat jóval hosszabb ideig bámulta, aminek hatására hirtelen elfelejtettem, hogyan kell levegőt venni. Láthatólag élvezte a helyzetet, mivel szája szögletében mosoly bújkált.

- Ha nem gond, most elmegyek és felöltözök. - hadartam zavaromban, majd sietősen elmentem mellette. - CARA HOL VAGY ? - kiabáltam fülsüketítő hangossággal.

- A szobámban. Itt a ruhád is, gyere készülődni. - válaszolta. 

- Ki ez a Harry ? Miért nem szóltál, hogy ő is itt lesz ? - kérdeztem dühöngve, majd becsuktam magam után az ajtót és lehuppantam a hatalmas franciaágy szélére.

- Szóval már találkoztatok. - nevette el magát, amint végignézett rajtam.

- Kérlek ne nevess ki, hiszen nem is ismerem.

- Hogy micsoda ? - kérdezte vihorászva. - Lehetetlen. Nem ismerek olyan embert aki ne tudná, ki az a szexi, göndör fürtös Harry Styles.

'Hát persze.' gondoltam magamban. Harry Styles, a One Direction nevű fiúbanda egyik tagja. Így már világos a kép.

- Na és tetszik ? - szemöldökét fel-le húzogatva kíváncsiskodott.

- A ruha ? Imádom.

- Nem épp arra gondoltam. - felelte pimasz vigyorral az arcán.

- Cara, shhh - hozzávágtam egy méretes díszpárnát, majd mindketten óriási nevetésbe törtünk ki. 

***

Barbi ruhája :

Cara ruhája :

Cara szobájában egy egész szépségszalonnyi kellék sorakozott. Legalább háromnegyed órát tölthettünk odabent, majd mikor arcomon is befejeztem a pepecselést, elégedetten néztünk a tükörbe. 

- Indulhatunk ? - kérdezte izgatottan.

- Igen. - bólogattam mosolyogva, majd lementünk a földszintre. Harry már türelmetlenkedve járkált, de amint meglátott minket leesett az álla. 

- Gyönyörűek vagytok lányok. - nyögte ki, majd nyelt egy nagyot. 

- Azt hittem ruhában meg sem fogsz ismerni. - vigyorogtam gúnyosan. 

Mindketten elnevették magukat, mondatom hallatán, majd egymás után sétáltunk ki a bejárati ajtón. Az eső is elállt, ezzel kedvezve a bulizni vágyó fiataloknak. Harry gentlemant játszva előre kinyitotta nekünk a Range Rover ajtaját, majd miután mindannyian elhelyezkedtünk a hatalmas autóban, együtt vágtunk neki a Londoni éjszakának.  

1. fejezet

És már itt is az első rész. Jó olvasást :) 

'Palvin Barbara talán hamarosan biztosítást is köt millió dolláros arcára, amelyért világmárkák versengenek. Lássuk csak az elmúlt évek szép termését: Armani Exchange, Stella McCartney for C&A, Calvin Klein Forbidden Euphoria parfüm, Cartier de Lune parfüm, Express Jeans, Victoria’s Secret, H&M, Pull&Bear, Stradivarius, Tommy Hilfiger, Chanel, Calzedonia és nemrég L’Oréal szépségnagykövet is lett.' 

- Hihetetlen ! - motyogtam a cikk olvasása közben. Leírhatatlanul boldoggá tesz, hogy alig múltam el tizennyolc éves és mégis, ilyen fiatalon, már ekkora világmárkák arca lettem. Imádom a munkám. Szinte az egész világot bejártam, és jelenleg is Franciaországban tartózkodom, igaz már nem sokáig. A mai nap folyamán fejeztünk be egy rövidfilmet, amiben a Chanel egy rúzskollekciójának álltam modellt. Úgy tűnik a francia divatházat is sikerült levennem a lábáról. 

***

Miután elhagytuk Párizs egyik legdrágább hoteljét, anyával a repülőtérre tartottunk. Mindenhová elkísér és nagyon-nagyon szeretem. Azt hiszem, ha Ő nem lenne mellettem, minden máshogy alakult volna. Gondoskodott róla, hogy a hírnév ne szálljon a fejembe, és az tudjak maradni aki. Egy személyben az anyukám és a legjobb barátnőm. Viszont egy ideig ismét elválunk egymástól. Ő hazamegy Magyarországra, én pedig Angliába töltöm szabad heteimet. Egy kedves barátnőmnél leszek, aki Londonban él, a neve Cara Delevingne, szintén modell. Fantasztikus lány, életvidám és ha mi ketten összekerülünk annak mindig hatalmas bulizás a vége. Alig várom, hogy újra találkozzunk. 

- Lassan indul a géped. - szólalt meg anya, megkezdve ezzel a búcsúzkodást. 

- Ahogy a tiéd is. - mosolyogtam rá, majd jó erősen megöleltem.

- Nagyon vigyázz magadra. - mondta könnyeivel küszködve, majd egy hatalmas puszit nyomott a homlokomra.

- Rendben, jó kislány leszek. - vigyorogtam rá, majd elkezdtem magam után húzni hatalmas bőröndömet. Miután minden ellenőrzésen átestem és elfoglalhattam a helyem a gépen, zenehallgatásba kezdtem. A repülőút nem volt hosszú, ezért elaludni sem akartam. Ebből viszont az következett, hogy a gondolataim ismét egy fiú körül forogtak. Személy szerint Somfai Kristófon. Nagyon hiányzik. Két hónapja döntöttünk úgy, hogy csak barátok maradunk, mivel nagyon kevés időt tudtunk együtt tölteni. Ő volt az első barátom, akinek gondolkodás nélkül ki tudtam mondani a 'szeretlek' szót. És igen, még mindig szeretem, hiszen mégiscsak négy éve ismerjük egymást. Nehéz lesz túltenni magam rajta, de idővel talán sikerülni fog. 

- Kedves utasaink ! A leszállást megkezdjük, kérjük kössék be biztonsági öveiket. - hangzott el a mondat egy csinos kis légi utaskísérő szájából. Hamarabb megérkeztünk, mint számítottam. A Heathrow repülőtér mint mindig most is zsúfolásig meg volt telve emberrel. Pipiskedni kezdtem, hátha így könnyebben megtalálom szöszke barátnőmet, de hiába. Már legalább tíz perce ülhettem a bőröndöm, amikor megcsörrent a telefonom. 

- Drága Barbara, üdv Londonban ! - szólalt meg Cara a vonal másik végéről. 

- Mégis hol vagy ? - kérdeztem.

- Fordulj meg. - mondta, majd hirtelen letette. Meglepődtem, de azt tettem amit kért. Legnagyobb örömömre alig pár méterre állt tőlem. Azonnal futni kezdtünk egymás felé, majd egy nagyot koccantunk. 

- Annyira örülök, hogy látlak. - mondta, miközben még mindig rajtam csüngött. 

- Én is nagyon örülök. - válaszoltam nevetve, majd kibújtam szorításából.

- Milyen volt az út? Fáradt vagy? - tette fel egymás után a kérdéseit, de nem várta meg a választ. - Ha fáradt vagy, ha nem, este bulizunk. Elviszlek egy fantasztikus helyre, imádni fogod. - közölte izgatottan. 

- Benne vagyok. - kacsintottam és egy huncut mosolyt küldtem felé. Vigyorogva fogadta a választ, majd összeszedtem a csomagjaimat, és elindultunk Cara lakására. Az eső az angliai időjáráshoz híven esett, ami egyáltalán nem meglepő. Gyorsan fogtunk egy taxit, így szerencsére nem áztunk el. Az út alatt végig beszélgettük. Elmeséltem, hogy már egy ideje nem vagyunk együtt Kristóffal, amit eleinte szomorúan hallott, majd annyit mondott 'Nem is baj, legalább együtt válogathatunk az angol fiúk között.' Helyeseltem, viszont legbelül éreztem, hogy erre még nem állok készen. Túl korai lenne egy ilyen hosszú kapcsolat után. Az autó ablakán nézelődtem kifelé, amikor Cara hirtelen felkiáltott. 

- Megérkeztünk. - ugrott ki az akkor már álló járműből, majd miután bőröndömet kiráncigálta a csomagtartóból, intett, hogy kövessem. Nagyon szép házban élt, modern volt mégis pont az ő stílusa szerint berendezett. Megmutatta az ideiglenes szobámat, majd a konyhába igyekeztünk. Mindketten szörnyű éhséget éreztünk a pocinkban, amit azonnal enyhítenünk kellett. Kipakoltuk a fél hűtőt, de legfőképpen salátákat fogyasztottunk. Mikor már majdnem jól laktunk, egy kis sütit is megengedtünk magunkak. Nagyon finom puncskrémes édességek voltak, amit feltétlenül le kell majd mozognunk az este folyamán. Mindezt persze táncolás formájában. 

- Tele vagyok. - dünnyögtem, majd nagy nehezen lemásztam a konyhapultról. - Merre találom a fürdőszobát ? - kíváncsiskodtam. 

- Fent az emeleten, rögtön a szobád mellett. - mondta, miközben a kezével megpróbálta elmutogatni. - Nyugodtan fürödj meg, addig én kiválasztom a tökéletes ruhákat mindkettőnk számára. - folytatta, majd a hatalmas gardrób szoba felé vette az irányt.

Megnyitottam a vizet és egy jó nagy adag habfürdőt nyomtam a kád közepére. Megszabadultam ruháimtól, majd a lábujjaimmal teszteltem a víz hőmérsékletét. Kellemes volt, így azonnal belefeküdtem a habbal teli kádba. Teljesen ellazultam. Legalább fél órája áztathattam már magam, amikor úgy döntöttem ideje kiszállni. Belepillantottam a tükörbe. Szemeim alatt a fáradság jeleit fedeztem fel, de mit sem törődve ezzel, rántottam egyet a vállamon. Ma este jól fogom magam érezni, azokat a sötét karikákat meg könnyedén eltudom tüntetni egy kis smink segítségével. Vizes hajamat megdörzsöltem a törölközővel, majd magam köré tekertem. Így próbáltam észrevétlenül kitipegni a fürdőszobából, arra nem számítva, hogy egy idegen tekintettel találom magam szembe.